A betyárok a 18–19. századi Magyarország jellegzetes alakjai voltak: többnyire szökött parasztlegények, bujdosó katonák vagy a társadalom peremére szorult emberek, akik a hatóságok elől menekülve jártak az Alföldön és a Dunántúlon. Egyszerre tekintették őket törvényszegőknek és népi hősöknek: bár raboltak és fosztogattak, a hagyomány szerint gyakran a gazdagoktól vettek el, és a szegényeket segítették.
Romantikájuk, szabad életük, a csárdák világa és a magyar puszta hangulata ma is fontos része a magyar kulturális örökségnek. A Rustico étterem megjelenését is ez a népi világ inspirálta: a betyárok korának rusztikus hangulata, az Alföld csárdáinak meleg, földközeli atmoszférája és az autentikus magyar hagyományok jelennek meg a belső térben és az étterem arculatában.
